Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Szerbek Fehérváron a XX.században.

 Szerbek Fehérváron a XX.század történelmi viharaiban.

A XIX.század utolsó napjaiban született egy fiú Szerbiában, aki az I.világháború végén Magyarországra, Székesfehérvárra  keveredett hadifogolyként.

Egy itteni idős szerb hölgy örökbe fogadta, ezzel a fiú magyar állampolgár lett és így megszabadult a hadifogságból.
A szorgalmas fiú sikeres vállalkozó lett és a város egyik tehetős polgáraként feleségül vett egy itteni szerb származású leányt, akitől később két fia született.
De a történelem közbe szólt !
Apósának, aki közalkalmazott volt, szerb nevét magyar névre kellett váltania, tőle pedig megvonták a magyar állampolgárságot, mert külföldön született.
 Hontalanként viszont nem lehetett iparos az akkori Magyarországon, ezért visszakérte jugoszláv állampolgárságát, melyet a II.világháború idején meg is kapott feleségével és gyermekeivel együtt.(Akkoriban a családapa állampolgársága meghatározta a családét is.)
Egyik sógora eközben a keleti fronton hadifogságba esett, majd hazakerülése után a negyvenes évek végén dél-magyarországi tartózkodása során -pusztán szerb származása okán- orosz nyelvű partizán igazolványt kapott, noha sose volt partizán.
Hasonlóan komoly dolog, hogy "volt partizánként" egyszerre volt az egyik fehérvári vállalatnál  kommunista pártbizalmi és szerb ortodox kántor a Rácz utcai templomban. 
Még a negyvenes évek végén Moszkva "kitagadta" Jugoszláviát a szocialista táborból és annak vezetőjét, Titó marsallt "az imperialisták láncos kutyájának" nevezte, ami Magyarországon is hivatalos megnevezésnek számított.
Ebben az időben nem volt könnyű sorsa az idősebbik gyermeknek sem, aki apja szorgalmából -mert annak korábban háromnál (jóval) több alkalmazottja volt- a beiskolázás szempontjából "osztályidegen" ("X"-es) származásúnak minősült és ráadásul még a "láncos kutya" bélyegét is viselnie kellett a családjával együtt.
 Az apa ötvenes éveiben egy egyszerű megfázás után tüdőgyulladásban elhunyt.(Valószínűleg az elszenvedett megaláztatások és teljes vagyonvesztés miatti bánat tették tönkre a szervezetét...)
 Az özvegy anyát tovább "látogatta" másnaponként az akkori Államvédelmi Hatóság (ÁVH) megbízottja zaklatás céljából.
A bátyjánál hét évvel fiatalabb gyermeket már nem terhelték a korábbi problémák, mert Sztálin 1953-ban bekövetkezett halála után a "láncos" minősítés megszűnt, 1956 után pedig a beiskolázásnál már nem annyira számított az apa múltja.
Jogszabály változások következtében a család visszakapta magyar állampolgárságát még az ötvenes években, így végül  "minden jóra fordult".
Névtelen szereplök, valósszemélyek voltak, történtet leírta : A.Gy
 

A mappában található képek előnézete Öseinkre emlékezünk.

 

 

Profilkép


Képgaléria





Archívum

Naptár
<< Június / 2018 >>

Statisztika

Online: 5
Összes: 259642
Hónap: 4188
Nap: 125